ÉVES PROGRAMUNK | TÁRSOLDALAK | KÉPGALÉRIA | DIÁKJAINK TOLLÁBÓL | TÁMOGATÓINK
 


TANÁRAINK

Ezen az oldalon tanáraink és barátaink
saját kezüleg írt sorait olvashatják.

 

 
 
     
 

„ A születő, s a „gyermek” Nap előkészíti a földi minden újulását; a diadalútját járó  „kamasz” az új életet hozza, s növel, nevel; az uralkodó Nap, a felnőtt érlel, megterít; a hanyatló, az „öreg” betakarít, lebont.”

/Molnár V. József/

 

 


Ez a Világ világossága, Rendje. A kamasz az eget ostromolja, miközben mindkét lábbal a földet tapossa. Az „égi parancsnak” engedelmeskedve keresi és megtalálja helyét. Megmássza az „Égigérő fa” minden ágát. Rendezi önmagát és maga körül a Világot. Folyton növekszik, változik, formálódik. Az Ige, a cselekvés, az Igazság, az Igazságosság, áll léte középpontjában, mindent ehhez viszonyít, ez értékrendjének alakítója. Kilép a maga teremtette fogalmi világból, az eddig meglévő kereteket felülbírálva átlép a független érzelmek sodró világába, melynek eredményként gondolkodó énje kerekedik felül.

Az Égigérő fát megmászni sok veszéllyel jár, nagy erőfeszítést igényel, de mindig feljebb jutva, egyre többet látni a Világból megnemesít. Nemesedik a lélek és a test, kiteljesedik az Élet, a Szeretet.

Ennek a szent ügynek vagyok én alázatos szolgája.

 
 

 
 
     
 

„…és ekkor jött a harmadik ember. Jött, megállt a tisztás széliben, és meghallotta sírni az erdőt. Meglátta a virágokat, a fákat. Meghallotta a csermelyt. És halkan mondta:
- Istenem, milyen szép…
És abban a pillanatban lehullt a szívéről egy nagy rozsdás lakat.
Akkor kelt a nap. Kacagó sugarai aranycsikókon nyargalták végig a fák tetejét. Szempillantás alatt felszáradt a harmat, szétfoszlottak a ködök. Ragyogott a kék ég, csillogtak a fűszálak. Egy sárgarigó felröppent a legmagasabb fenyő tetejére, és vidámat, nagyot füttyentett.És erre egyszerre megszólalt minden madár. Kacagtak a virágok, és kacagott a patak. Tündérek táncoltak a fák alatt, bukfencet vetettek örömükben a manók. A szellő megcsiklandozta a fák leveleit, és fent a sziklán tavaszillatú madárdalokat énekelt a visszhang.
- Milyen szép! – mondta még egyszer az ember.
Az angyalok pedig odaléptek hozzá, egyenként, lábujjhegyen és nyitott szívébe beletették a kincseket. A jóságot, a szeretetet és a békességet. Magasan fönt, az égben, fehér felhőtutajon a Jóisten ült, maga. Bárányfelhőket pöfékelt nagy kék pipájából, és alámosolygott a földre.”

/Wass Albert: Mese az erdőről/

Csupa nyitott szívű diák és tanár a gimiben! Emberek, akik valóban képesek hallani, látni, érezni a természet, az igazi élet szépségét. Az szép volna! Mai szomorú, erőszakos művilágunkban fontos lenne… Talán én is tudok segíteni egy kicsit, akár szervezve az iskola indulását, akár természetismeretet tanítva! És jönnek a segítőtársaim is ( a kollegákon kívül ), a számomra legkedvesebbek: Hegymászás, Kéktúra, Madarászás, Csillagos-tábortüzes esték, Balaton, Kárpátok, Tisza…és az Erdő.

 
 

 

- Albrecht Edina -
Matematika

     
 

Albrecht Edina"A matematika érdekes és szép is: az emberi gondolat izgalmas és szép kalandja. A matematika szépsége nem valami járulékos dolog, hanem a matematikának a lényegéhez tartozik. A valódi igazság mindig szép, és a valódi szépség mindig igaz."
Rényi Alfréd


A tanítás során arra törekszem, hogy a diákok meglássák a matematika szépségeit, összefüggéseit, alkalmazhatóságát az élet különböző területein. Mindezt érdeklődően, nyitottan, jókedvűen tegyék…

 

 

 

 
 
     
 

Rajz és pedagógia szakos tanár, tehetséggondozási szakértő és kézműves oktató vagyok. A népi mesterségek közül főként a fafaragás, nemezkészítés, fazekasság, népi játék készítés művelésével és oktatásával foglalkozom, de belekóstoltam a bőrművesség, a kosárfonás és a csuhéfonás tudományába is. Példaképem az a parasztember, aki házában és a portáján szükséges berendezési-, használati tárgyak és szerszámok nagy részét természetes anyagokból maga készítette.

Különösen vonzódom az olyan tárgyak, tárgyegyüttesek készítéséhez, amelyek többféle természetes anyagból készülnek, létrehozásukhoz több mesterség ismerete szükséges. Ilyenek például egy szoba, vagy konyha berendezése, vagy egy nemezsátor elkészítése. A Fejér Megyei Népművészeti Egyesület tagjaként részt vettem abban a munkában melyben az egyesület tagjai 1986-ban elkészítették egy honfoglalás kori nemezsátor rekonstrukcióját, melyért az országos népművészeti kiállításon Gránátalma díjat kaptunk. A sátor terveit Lűkő Gábor készítette. A kivitelezés irányítói Mándoki Kongur István és Maxumkizi Ongajsa voltak. A Sárvíz Művészeti Alapiskola tanulóival is készítettünk egy mongol típusú nemezsátrat 1997-ben. Az iskola fatárgykészítő, textil, tűzzománc, bőrműves, kerámia, és nemezkészítő tanszakos tanulói vettek részt a munkában. Időközben elkészült a saját családi nemezsátrunk is, jelenleg a Madárdal Alapítvány számára készítünk egy nemezsátrat.

A tanításban fontosnak tartom, hogy a tanulók természetes anyagokkal dolgozzanak, ismerkedjenek meg a különböző mesterségekkel, ismerjék meg népünk történelmi, kulturális és szellemi hagyományait. Meggyőződésem, hogy e tudás birtokában képességüket a maguk és a magyar nemzet javára tudják kamatoztatni.   

 
 

 

- Bertáné Beviz Ágnes Ágota -
ÉNEK

     
  Bertáné Beviz Ágnes Ágota

1991. óta tanítok művészeti iskolákban klasszikus gitárt, szolfézst, kamarazenét, improvizációt, zeneirodalmat. Mindig érdekeltek a kapcsolódási lehetőségek más művészeti ágakhoz és a természettudományokhoz, hiszen a körülöttünk lévő világ is sokkal teljesebb, mintsem beleférne egy-egy szaktárgy szűkre szabott kereteibe. De a tantárgy és a sokszínűség is csak ürügy. A legfontosabb, hogy gyerekek - majdnem felnőttek - ülnek velünk az asztal körül. Rámutatni a bennük lévő értékekre, bátorítani és segíteni őket , hogy azzá váljanak, amivé lenniük kell, segíteni, hogy megtalálják önmagukat, és a helyüket - nehéz erről ömlengés nélkül fogalmazni - tanárként ezt érzem a legfőbb feladatnak. Keresem az utat hozzájuk, építgetem a bizalmat, s közben rengeteget változom én is.

 
 

 

- Csatlós Irén -
Magyar nyelv és irodalom

     
  Csatlós Irén

" A régi egyiptomi templomok alapjai, amelyek egyetlen kőből készültek, nem magyarázhatók. Senki sem tudja, honnan származnak, melyik hegyből szerezték a csodálatos képződményt, vagy miként szállították és emelték helyére a templomokban. A magyar nyelv kialakulása ennél sokkal bámulatosabb. Aki ennek titkát megoldja, az isteni titkot fogja kifejteni: "Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala Istennél, és Isten vala az Ige."

(Sir John Bowring, angol nyelvész, fordító -1792-1872)

Arra biztatom a gyerekeket, hogy fedezzék fel a csodát, amely anyanyelvünkben és az anyanyelvünkön megszólaló költészetben rejlik.

 
 

 

- Fehérné Kancz Marianna -
Német Nyelv

     
  Fehérné Kancz Marianna

„Megismerlek és elfogadlak. Olyannak, amilyen vagy. A te teljes világodat. Aki jól szeret, az megismer és elfogad - saját világát kitágítja a másik felé. Befogadja őt.”

(Vekerdy Tamás: Jól szeretni)

Diákjaimat megismerve és elfogadva próbálom a német nyelvet szimpatikussá tenni az ifjúság körében, felhívva figyelmüket arra, hogy egy számukra idegen nyelv ismerete idővel micsoda új kapukat nyit meg előttük. Új barátságok, új helyek, új élmények kapcsolódhatnak egy-egy új nyelvhez. Megérteni egy másik embert, népet, kultúrát mindig gazdagabbá tesz. Megismertetni másokat saját anyanyelvünk, nemzetünk, környezetünk értékeivel másokat gazdagít. Ezek az élmények, kapcsolatok pedig kísérnek minket egész életünk során, segítenek otthon érezni magunkat a nagyvilágban.

 
 
 
 

 

- Gőbölös Gábor -
Néptánc, foklórismeret

     
 

Gőbölös GáborMég kisgyerekként, szüleim és nagybátyám indíttatására kezdetem el táncolni, szülőfalumban, Sárszentágotán. Először csak a mozgás és a társaság miatt, később a tánccal és zenével szövődött szerelem okán folytattam. Jelenleg a székesfehérvári Alba Regia Táncegyüttesben táncolok.
Pedagógiai ismereteimet a Magyar Táncművészeti Főiskola nyíregyházai tagozatán szereztem.

Már a főiskolai tanulmányaim alatt elkezdtem gyerekeket tanítani. Mára az óvodás korosztálytól a seniorig, sok emberrel foglalkozom. Táncolunk, énekelünk együtt. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek a modern világ megismerése mellett foglalkozhassanak azzal is, amit megörököltünk a régiektől. Úgy gondolom, hogy a zene, a tánc, a néprajz ismerete és szeretete is elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövőnek minden tekintetben egészséges, büszke fiatalokat neveljünk.

Berzsenyi Dániel
A táncok

Nézd a tánc nemeit, mint festik játszi ecsettel
A népek lelkét s nemzetek ízleteit.
A német hármas lépéssel lejtve kering le,
S párját karja közé zárja s lebegve viszi.
Egyszerű a német mindenben, s csendesen örvend,
Egyet ölel mindig, s állhatatos szerető.
A gallus fellengve szökik, s enyelegve kacsingat,
Párt vált, csalfa kezet majd ide, majd oda nyújt:
Ez heves és virgonc, örömében gyermeki-nyájas,
Kényeiben repdez, s a szerelembe' kalóz.
A magyar egy Pindár: valamerre ragadja negéde,
Lelkesedett tűzzel nyomja ki indulatit.
Majd lebegő szellő, szerelemre olvad epedve,
S búja hevét kényes mozdulatokba szövi;
Majd maga fellobbanva kiszáll a bajnoki táncra
(Megveti a lyánykát a diadalmi dagály),
S rengeti a földet: Kinizsit látsz véres ajakkal
A testhalmok közt ugrani hőseivel.
Titkos törvényit mesterség nem szedi rendbe,
Csak maga szab törvényt, s lelkesedése határt.
Ember az, aki magyar tánchoz jól terme, örüljön!
Férfierő s lelkes szikra feszíti erét.

1811

 
 

 
 
     
 
„Van egy nagy könyvünk: a Föld kérge. Annak valóságos lapjai vannak, mint a könyvnek a levelei egyik a másikra fektetve; minden lap tízezer, százezer (ki tudja, mennyi) évet képvisel. A vakmerő emberi tudásszomj keresztülfúrta e lapokat ásóval, kalapáccsal, vésővel, fúróval. Minden lap tele van írva tudósításokkal, miket egyik százezred a másiknak hagyott hátra…”

( Jókai Mór: Fekete gyémántok )

A Föld kérge csak az egyik, van még egy pár ilyen könyvünk pl.: a folyók, a tavak, a tengerek, a felhők… és az ezeket lakó élőlények, köztük az ember is. Fontosnak tartom, hogy sokat „olvassuk” ezeket a könyveket, hiszen rólunk is szólnak.

 
 

 

- Nánási Erzsébet - Zsóka -
Matematika

( Háromféle ember létezik: aki tud számolni és aki nem…)
     
 

Nánási Erzsébet - ZsókaAmióta az eszemet tudom tanár szerettem volna lenni, imádok tanítani. Legnagyobb kihívásnak a matematika oktatást tartottam, úgy tapasztalom, a gyerekek számára ez olyan "mumus" tantárgy. Nincs annál szebb és jobb érzés, mikor a diákokkal meg tudom szerettetni a matematikát, mikor megértik és nem sablonokat, képleteket magolnak, hanem átlátják a problémákat és belegondolnak, végre gondolkodnak. Célom, hogy a logikus gondolkodással, az életből vett példákon keresztül játszi könnyedséggel sajátítsák el a tantárgyat, felismerve annak szépségét, és fontosságát. Főiskolai tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Karon végeztem, matematika-számítástechnika tanárként szereztem első diplomámat, az egyetemi diplomámat pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán, itt matematika tanárként végeztem. Speciális kollégiumként külön foglalkoztam fejlődéslélektannal, gyermeklélektannal, pszichológiával.
Sokoldalúnak érzem magam, minden érdekel. Van egy középfokú könyvtárosi szakalkalmazott képesítésem, egy 612. számú számítástechnikai műszerész végzettségem, egy OKJ-s képesítésem vállalkozásszervezőként. Furulyáztam, néptáncoltam, énekeltem, dzsúdóztam, sportoltam. Szeretek alkotni, újítani, a kreativitást igénylő tevékenységeket, (kevés) szabadidőmben festek, rajzolok, kertészkedem, virágkötészettel is foglalkozom. A futófény, dallamcsengő készítéstől a faipari megmunkálásokon keresztül, a forrasztástól a hegesztésig mindent kipróbáltam. Mindenre nyitott vagyok, minden érdekel.
Tizedik éve tanítok, hat éven át osztályfőnökösködtem is. Pályafutásom elején foglalkoztam általános iskolás alsós kisgyermekekkel, felsőbb évfolyamokon is minden korosztályt tanítottam, aztán jöttek újabb kihívásként a középiskolások. Legyen az bármelyik korosztály, akár csillogó szemű kisdiák, aki még áhítozik a tudásra, vagy olyan tizenéves, aki felismeri, hogy "ja ezt így is lehet, ez ilyen könnyű?", én abból töltődöm, ha érzem, hogy (türelmes) munkámnak megvan a gyümölcse. Úgy gondolom, ha megtaláltam a gyermekekkel a személyes kontaktust, és fel tudtam kelteni az érdeklődésüket, a diákoknak is olyan önfeledt és örömteli lesz a tanulás, mint számomra a tanítás…

 
 

 

- Stéger Ágnes -
Német nyelv

     
 

Stéger ÁgnesTanulmányaimat a Veszprémi Egyetemen (most már Pannon Egyetem) végeztem némettanári szakon. Azt már gimnáziumban is tudtam, hogy tanítani szeretnék és mivel német tagozatra jártam és szerettem is a németet, ebből következett, hogy német szakra jelentkeztem az egyetemre. Utolsó éves voltam Veszprémben, amikor jelentkeztem a Pécsi Tudományegyetemre, ahol egy kétéves szakirányú továbbképzésen vettem részt szakfordító és tolmács szakon. A német nyelv mellett a zene játszik fontos szerepet az életemben, 1994 óta klarinétozom az abai Sárvíz Fúvószenekarban. Ezenkívül szeretek olvasni, hímezni és kirándulni. Az Abai Gimnáziumban 2008 szeptemberében kezdtem el németet tanítani. A német nyelvoktatásban fontosnak tartom a magyar és a német nyelv hasonlóságainak és különbségeinek kiemelését, ami szerintem könnyebbé teszi az idegen nyelv elsajátítását. A tanítás illetve tanulás során fontosnak tartom azt is, hogy egymástól is tanulunk a diák a tanártól, a tanár a diáktól és a diákok egymástól. A dolog lényege az, hogy egymást segítve jutunk el a kitűzött célhoz, vagyis a tanár szempontjából a nyelv megtanításához, a diák nézőpontjából pedig annak elsajátításához. 

 
 

 
 
     
 

Angol tanár véletlen lettem. Tanítani mindig is szerettem volna, csak azt nem tudtam mit. A sors eldöntötte helyettem, hogy  ez angol legyen. Középiskolai tanulmányaimat és ez egyetem első évét Törökországban végeztem. A Közel Keleti Műszaki Egyetem elég sokféle lehetőséget kínált, de valahogy nem vonzott sem a bio-kémia sem pedig a repülőgép tervezői szak. Így az egyetlen számomra is érthető szak az angol tanárképző volt ezen az egyetemen. Hazatérve az ELTE-n folytattam tanulmányaimat.

 A tanításon kívül, még szeretek néptáncolni. Ugyan még kezdő vagyok, de lelkesen mélyítgetem tudásom. Valamint a nemezelés, ami már régebben is érdekelt és foglalkoztam is vele. S most egy hosszabb kihagyás után újra visszatért az életembe. Ezen mesterség béli tudásomat is szeretném magas szintre emelni.

 
 

 
 
     
 

Az alkotó munka olyan komplex dolog, ami minden ember életében jelen van valamilyen szinten, amikor érzéseinket, vágyainkat, gondolata-inkat formába öntjük: egy tánc során, egy történet elbeszélésekor, egy mézeskalács elkészítésekor vagy akár, ha a kertet gondozzuk a ház körül. Az alkotó munka magában foglalja mindazt,  hogyan gondolkozunk, használjuk a szívünket és ezt - akár valamilyen manuális folyamat során anyagba formázva - kifejezzük. Akad-e olyan ember aki ezt ne tenné meg élete folyamán?

Amikor őseink megépítették Stonehenge kőkörét, vagy elkészítették tarsolylemezeiket, viseletüket és lakhelyüket, vagy amikor kifestettek egy templomot, nem az izzasztotta meg őket, hogy küzdöttek az ötösért. Rendszerben éltek és megvolt a helyük a világban. Hogy nagy klasszikusokat idézzek „Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk?“ (1897 Paul Gauguin) Nem mindenhol érzékelhető ugyan, de az Iskola is az Élet része és ezáltal tágabb horizontot képzelhetünk magunk elé, pl. az év végi bizonyítvány megszerzésénél, de még az érettséginél, vagy felvételinél is. Minden ember keresi a helyét a világban és magunk számára újra és újra megfogalmazódik a kérdés: MIRE SZÜLETTÜNK MEG? MI DOLGUNK A VILÁGON? Innen indul a tanítás, és erre nem én adom meg a választ…

 
 

 

- Zsiga Attiláné Bori -
Angol, Német, Francia nyelv

     
 

Zsiga Attiláné Bori Zsiga Attiláné Bori vagyok. Angol-francia szakos diplomámat a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szereztem. Abára, illetve az Atilla Király Gimnáziumba egy – most már szerencsésnek vélt - véletlen folytán kerültem. Szegedi munkahelyemet elvesztvén országosan kerestem állást és a Sors ide vezérelt férjemmel együtt. Először nem tetszett a hely. Nem akartam költözni sem. Nem értettem, miért történik ez velünk, de ahogy megismertem leendő kollégáimat és elkezdtem dolgozni az intézményben, már tudtam a választ. Itt álmaim munkahelyét sikerült megtalálnom. A tanári kar tagjai remek emberek, diákjaim tanárbarátok, értékesek, minden napomat sikerül úgy megélnem, hogy a munkám gyakorlatilag a hobbim. Azt gondolom, ennek az élménynek a megtapasztalása ritka élmény tanár számára manapság.

Az intézményben jelenleg a 9. osztályosok intenzív nyelvi előkészítőjét vezetem, felsőbb éveseknek második nyelvként angolt, délutáni külön óra formájában pedig franciát tanítok az érdeklődőknek.

 




 

ÉS BARÁTAINK

 
 
     
 

Bőr, báb, kályha, kaméleon, kecske, gyűszű, fa, furulya…

Ezer dolognak nekifogtam már, mégis, mint a szalmakazal-tűz: a kezdeti roppant lelkesedés hamar alább hagyott. De a parázs azért megmaradt! Egyik megszeretett, megkezdett mesterségféle alapos tudásának vágya sem múlt el. Biztos voltam benne, hogy terrarista, juhász, kályhásmester, bábművész, néprajzkutató, meg szűcs leszek. Még ez idáig egyik sem vagyok igazán, de még mindig tervezek mind lenni!

Leginkább azonban furulyázom, azt elég rég óta és elég kitartóan. A furulya nagyon jó kis hangszer, elfér a zsebbe, és maga köré gyűjti a nyitott füllel és nyitott szívvel járókat. A legjobb, nekem legfontosabb embereket a furulyán keresztül ismertem meg. Vannak az országnak olyan vidékei, amelyeknek dalait annyira megszerettem, és annyit fújtam, hogy már másoknak is el merem játszani. Egyszer kaptam ezért egy kitüntetést is, de kályhát is építettem már, azzal fűtök télen, jó meleget ad. Mostanság mellette ücsörögve ismerkedem a szűcsök örökségével.

 
 

 
 
     
 

Annak idején az elsős tanító nénim azt ígérte, hogy elmegyünk a számok és betűk varázslatos birodalmába: szám országába és betű országba. Évekig vártam, mire rájöttem, hogy nem visznek sehová. (Azóta fogadok kétkedve minden hivatalos bejelentést.) Ugyanakkor felnőtt fejjel egyre nagyobb lelkesedéssel fogtam hozzá az elmaradt csoda megvalósításához. A tanítványaim csillogó szemű öröme mutatta meg, hogy mekkora szükségük van a gyerekeknek még ma is a varázslatra:

 
 

 


Próbáltam tanítványaimat olyan kihívások elé állítani amilyenekkel ebben a „készen kapható”, „azonnal oldódó” világban egyre ritkábban találkoznak:

  • vedd számba igényeidet (valóban erre van szükséged, vagy csak csinálod, amit a többi?);
  • mérd fel a lehetőségeidet (nem árt, ha a terveid a gyakorlatban is megvalósíthatóak);
  • Ja! És dolgozz meg az eredményeidért! (talán ez volt a legnehezebb!).
 
  • az alkotás varázsára,
  • az együtt dolgozás varázsára,
  • meglátni az anyag átlényegülésének csodáját, hogyan lesz a görbe drótból, törött üvegből ünnepi ékszer

 

 
 

Okos tekintetű és csillogó szemű gyermekeiket várja: Fehér Csaba
 
 

 

- Gyöngy Dániel -
Számítástechnika

     
 

Gyöngy DánielNapjaink sietségében talán a legtöbb esetben észre sem vesszük azon lényeges dolgok sokaságát, amik mellett elszaladunk.

Sebességünk egyik oka azt hiszem, a ma felgyorsult tempóban terjedő kommunikációs és elektromos berendezések által diktált, majdnem minden szintre kiterjedő ütem, ami valljuk be: nem az emberi léptékekhez igazodik s mi több, talán saját életritmusunkat igyekszik magához igazítani. Véleményem szerint érdemes megvizsgálni ezt a kérdést közelebbről is, mert a saját életünkben is tetten érhető következményekkel bír az a tény, hogy ma már „természetes” dolognak számít otthonunkban a számítógépnek kialakított kis sarok. Mivel sok időt töltünk emberekkel, a saját családunkkal, az iskolai barátainkkal és tanítóinkkal, ezért kicsit mindannyian olyanokká válunk mint mindazok az emberek és tárgyak, amik és akik körülvesznek minket. Nemzetünk hagyományai is ezeken a kimondatlan csatornákon terjedtek és szökkentek szárba nap mint nap, a  lehető legtermészetesebb módon. Az alapvető érettségi követelmények teljesítése mellett tehát figyelmet szeretnénk szentelni a számítástechnika emberekre, barátságokra és közösségekre kifejtett hatásaira is, a teremtett világ illetve a nemzeti örökségünk szellemi-lelki értékeinek viszonyában.

 
 

 
 
     
 

Korcz Juditnak hívnak.  Az iskola alapítása óta dolgozom a Sárvíz Művészeti Iskolában, Abán. Drámapedagógus vagyok és „rajztanító”. Kassai Lajos lovasíjásztól hallottam a következő gondolatot: „nem az Ősöket kell követni, hanem azt, amit az Ősök követtek”. Hiszem, hogy az út bármikor újra járható. Hiszem, hogy a gyerekeknek szükségük van arra, hogy igazi, ünnepekkel, hagyományokkal élővé tett kultúrát kapjanak. Nemcsak szükségük van rá, hanem joguk is van hozzá.

A művészeti iskolában elkezdtünk egy olyan néphagyományokra – népművészetre,- Évkörre épülő programot Életfa névvel, aminek célja, hogy a gyerekek megélhessék ezt a teljes életet: énekben, táncban, rajzban, szokásokban. Szeretném, ha gyerekeink egészséges, boldog felnőttekké nőnének fel itt, Abán. Ezért igyekszünk megtenni mindent, együtt a gimnáziummal. 

 
 

 
 
     
 

1979 óta sportolok versenyszerűen. A torna, kosárlabda, kenuzás, majd rugby után 1985 -től foglalkozom harcművészetekkel és a különböző stílusok tanulmányozásával. Rendszeresen foglalkoztam a Judo, a Karate, a Wu-Shu irányzatokkal és az Dél - Kelet Ázsiai fegyverekkel. Majd egy jó időre megállapodtam az Aikido mellett. Az Aikidoban az alapelv „az ellent nem állás” ragadott meg. A magyarok használták ezt a harcmodort, gondoljunk csak a hátrafelé nyilazásra. Ezt találtam meg a Barantában is, bár az alapgondolat kicsit át lett fogalmazva „a megfelelő ember, a megfelelő eszközzel, a megfelelő pillanatban”. Talán ezért is voltak oly sikeresek az elődeink a harcban és békében egyaránt. Jómagam 2003 óta barantázom és megvallom, azóta sem tudom kiverni a fejemből, mivel oly sokrétű és olyan sok ismeretet tartalmaz. Egy egész életen át tanulhatod, és még mindig nem jutsz a végére. Napjainkban a Baranta dinamikusan fejlődik mind létszámában, mind kiterjedtségében, és a tudás anyag bővülését se felejtsük el. Hiszen mindig kiásnak valamit a földből. Mindig találnak egy újabb hivatkozást valamelyik levéltárban és nem csak idehaza, hanem külhonban is. Szerencsére az öregek közül is élnek még néhányan, akik őrzik a rég múlt dolgait, csak meg kell emelni a tomporunkat és be kell piszkolni a ruhánkat az út porával, hogy rátaláljunk e kincsekre.

A feladat tehát adott! Meg kell mutatni az utánunk jövőknek azt, amit a világból ismerünk, és rá kell őket vezetnünk arra, hogy a dolgok továbbvitele az ő feladatuk. Ez csak akkor sikerülhet, ha testben erős, elmében pallérozott, és szellemiségében igaz magyari emberként élnek és cselekednek. Meg kell velük értetni, hogy szemlélni kell a világot és a józan paraszti ésszel gondolkodni, hogy mi a fontos és mi is az, ami már annyira káros, hogy el kell magunktól vetni. Mindenkinek kell ez a tudás, amitől magabiztossá válik, amitől mások szemében rendíthetetlennek látszik. Ehhez jó alap a Baranta gyakorlása, mely hasonlóan más harcművészetekhez egész embert nevel. Szerencsések vagyunk mi magyarok, mert a gyermekeink a génjeinkben hordozzák a harci tudást. Nekünk már csak azt kell megmutatni, hogy hogyan „küzdjenek” még okosabban. Okosabban, mint bárki más ezen a világon.

Huj, huj, haj – reá!